Autoimmun betegségek

Pár szó az autoimmun betegségekről

Autoimmun betegségről akkor beszélünk, amikor a szervezet valamilyen oknál fogva immunválaszt indít el saját sejtjei és szövetei ellen, ezáltal krónikus gyulladást okozva. Az autoimmun betegségek kialakulásának egyik oka, hogy egyes élelmi anyagok hatására a bélfal áteresztővé válik, melyen keresztül így olyan fehérjék jutnak be a keringésbe, amik immunválaszt provokálnak. Az immunrendszer aktiválódik ezeknek az idegen fehérjéknek a megsemmisítésére, ám ha ezek a fehérjék szerkezetükben hasonlítanak testi sejtjeink valamelyikére, később az immunrendszer az idegen fehérjéhez hasonló saját fehérjét is támadni kezdi. Újszülötteknél a szoptatás helyett vagy mellett bevezetett tápanyagok adása igencsak kockázatos, mert a csecsemőknek hat hónapos korukig még fejletlen a bélfaluk szűrőképessége, így könnyebben áteresztenek testidegen anyagokat is. A bélfalat ezen kívül a nem szteroid gyulladáscsökkentők (a fájdalomcsillapítók nagy része ide tartozik, pld. aszpirin), valamint a belek gyulladása is áteresztővé teheti.

Autoimmunitást provokáló táplálékok

Az egyik autoimmun folyamatokat provokáló élelmi anyag a GLUTÉN, egy gabonafehérje, amely elsősorban a búzában (beleértve a tönkölybúzát és a kamutot is) és a rozsban található meg, de kisebb mennyiségben a zabban és az árpában is jelen van, valamint tartalmazza a maláta is. Ezen kívül számos feldolgozott élelmiszerben, illetve gyógyszerben használják adalékanyagként. A másik, autoimmunitás szempontjából kockázatnövelő élelmi anyag a TEHÉNTEJ, mely elsősorban az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásában játszik szerepet. Mivel a bélfal áteresztőképességét a hüvelyesekben található LEKTINEK is megnövelhetik, a paleolit táplálkozás ezek fogyasztását sem ajánlja.

Autoimmunitás és D-vitamin

A D-vitaminhiány szinte mindegyik civilizációs betegségben kockázatnövelő tényező, és különösen igaz ez az autoimmun betegségekre. A 19. században egyre gyakoribbá váló autoimmun betegségek minden bizonnyal összefüggenek a népesség városba áramlása következtében lecsökkenő D-vitaminszinttel. A D-vitamin gyulladáscsökkentő szerepét igazolja, hogy minél magasabb a D-vitaminszint a vérben, annál alacsonyabb a gyulladás és annál enyhébbek a tünetek; egy kutatás kimutatta, hogy 10 ng/ml D-vitaminszint növekedés 25%-os csökkenést okozott a C-reaktív protein (CRP) szintjében (egy olyan jelzőfehérje, ami gyulladásos folyamatok alatt jelenik meg a vérben). Mivel genetikailag az egyes emberek D-vitaminreceptorai változó érzékenységűek, így valószínű, hogy az alacsony érzékenységű receptort hordozók fokozottabb D-vitaminigénye is szerepet játszik az autoimmun betegségekre való hajlamban. A D-vitamin napi szükséglete kb. 5-10 000 NE, így az ilyen betegségben szenvedőknek – a rendszeres napon tartózkodás mellett – ezt érdemes pótolni (pld. a tőkehalmáj olaj kifejezetten gazdag D-vitaminban). Megelőzés végett a D-vitamin pótlása télen egészséges embereknek is ajánlott.

Autoimmunitás és omega-3

Az omega-3 központi szerepet játszik a sejtek felépítésében, gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően véd az érelmeszesedés ellen, valamint nélkülözhetetlen az immunrendszer normális működéséhez. Azonban az utóbbi száz évben jelentősen csökkent a halfogyasztás a kontinens belsejében lévő országokban, ami népességszintű omega-3-hiányhoz vezetett. Az omega-3 helyére beépülő gyulladáskeltő omega-6 (mely elsősorban a növényi olajokban és a margarinban található meg) számos betegségben súlyosbító tényező. Az omega-3 alkalmazását az is erősen indokolja, hogy az autoimmun betegségekben amúgy is jelentős az érelmeszesedés és a szívbetegség kockázata, melyet az omega-3 tartalmú élelmiszerek (tengeri halak, kagylók, rákok, lenmagolaj) rendszeres fogyasztása jelentősen csökkent. Ezen kívül azt is szem előtt kell tartani, hogy a zöldtakarmánnyal etetett szarvasmarha húsa alkalmasabb omega-3 forrás, mint a szemestakarmánnyal etetetté, valamint a zöldtakarmánnyal és rovarokkal táplált tyúkok tojása nagyobb omega-3 zsírsav tartalommal bír, mint a kukoricával vagy szójával etetetteké. Ez nem meglepő, mivel az állatok – csakúgy, mint az ember – akkor a legegészségesebbek, ha azt eszik, ami szervezetük számára megfelelő. Fontos tehát odafigyelni, hogy honnan szerezzük be, amit megeszünk – ha bioboltra nem is futja, a piac és a kistermelők egyáltalán nem drágák.

Miért jó a paleo?

Az alábbiakban részletesebben bemutatásra kerül, hogy egyes autoimmun betegségek alakulására milyen hatással van a táplálkozás és az életmód, valamint hogy miért várható javulás a paleo táplálkozásra való áttéréssel ezekben a betegségekben.

1. 1-es típusú cukorbetegség
2. Pajzsmirigybetegség
3. Sclerosis multiplex

Forrás:
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei.Jaffa Kiadó, Budapest, 2011.