Pajzsmirigybetegség

Pár szó a pajzsmirigybetegségről

A pajzsmirigybetegség a nyugati társadalmakban az egyik leggyakrabban előforduló autoimmun betegség: a felnőtt népesség 10-15%-át érinti, és igen nagymértékű a diagnosztizálatlan estek száma. A nők érintettebbek, és a betegség sok esetben hormonváltozást, például szülést vagy menopauzát követően alakul ki. A pajzsmirigy belső elválasztású, azaz endokrin mirigyeink egyike, amelyek az életműködéseket szabályozó hormonjaikat közvetlenül a sejt közötti térbe juttatják, tehát a pajzsmirigyhormonok a véráram útján jutnak el szervezetünk sejtjeihez. A pajzsmirigy két hormont termel: az egyik a tiroxin (T4), a másik a trijód-tironin (T3). A pajzsmirigyhormonok a szervezet sejtjeinek oxigénfelvételét segítik elő, ezáltal az alapvető tápanyagok – fehérjék, zsírok, szénhidrátok – sejtszintű hasznosulását szabályozzák.

Az agyalapi mirigy vagy más szóval hipofízis által kibocsátott pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) a pajzsmirigyet T4 és T3 termelésére készteti, melyek a véráramba kerülve az anyagcserét és a növekedést szabályozzák. A pajzsmirigybetegség két főbb típusa a pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis), ill. túlműködése (hyperthyreosis), s mivel a pajzsmirigynek központi szerepe van az egész hormonrendszer szabályozásában – beleértve az inzulin, a kortizol, az ösztrogén, a progeszteron és a tesztoszteron szabályozását –, működési zavara számtalan különféle tünetet okoz.

Pajzsmirigy-alulműködés

A pajzsmirigy alulműködése következtében kialakuló étvágytalanság ellenére jelentős súlygyarapodás tapasztalható, és a lelassult anyagcsere székrekedéshez vezethet. A lassabb keringés következtében kialakulhat fázósság, a végtagok hidegsége és zsibbadása, fizikai erőlködés utáni mellkasi szorító érzés, valamint fokozódik a fertőzéshajlam és lassabbá válik a sebgyógyulás. Pajzsmirigy-alulműködés hatására kiszárad a bőr, törékeny lesz a köröm, szárazzá és töredezővé válik a haj, illetve hajhullás tapasztalható. További tünetek közé sorolható a gyakori fejfájás, az állandó kimerültség, a fokozott alvásigény, a koncentrációs- és memóriazavarok, a rendszertelen menstruáció, a terméketlenség, a libidócsökkenés, valamint a hallásromlás.

A pajzsmirigy alulműködését az esetek 90%-ában a Hashimoto-féle autoimmun pajzsmirigygyulladás okozza. A betegség során az immunrendszer antitesteket termel a pajzsmirigy egyik enzime, a pajzsmirigyhormonhoz jódot kötő tiroid-peroxidáz (TPO), illetve a pajzsmirigyhormonokat megkötő tireoglobulin (TG) ellen, aminek következtében csökken a pajzsmirigyhormon szintje és a szervezet anyagcseréje lelassul. A betegséget Hakuro Hashimoto japán orvos írta le először 1912-ben, azonban manapság az egyik leggyakoribb autoimmun betegségnek számít: az európai lakosság 1-2%-át érinti, 6-8% pedig szubklinikai tüneteket mutat.

A pajzsmirigy-alulműködés oka nem feltétlenül autoimmun eredetű, hanem lehet jódhiány is, mely az esetek 10%-át teszi ki. A pajzsmirigysejteknek a normális hormontermeléshez jódra van szükségük, melynek felvételét a fent említett TPO enzim szabályozza. A szervezet optimális működése szempontjából elengedhetetlen naponta minimum 100 µg jód bevitele, hiszen a jód – az omega-3-mal egyetemben – nélkülözhetetlen a normál agyfejlődés és testi működés számára. Pajzsmirigy-alulműködés gyanúja esetén azonban nem javasolt alapos diagnózis nélkül fokozni a jódbevitelt, mivel ronthat az állapoton. Ennek oka, hogy a jód serkenti a TPO termelését, és ha az alulműködés hátterében autoimmun folyamat húzódik meg, akkor a fokozott TPO-termelődéssel egyetemben erősödik a TPO ellen irányuló autoimmun reakció is.

Ebből kifolyólag szokványos kezelési hiba, amikor a pajzsmirigy-alulműködésre úgy tekintenek, mint egy olyan hiánybetegségre, amit nemes egyszerűséggel hormonpótlással kell orvosolni – anélkül, hogy utána járnának annak, miért is működik alul a pajzsmirigy. Ugyanis, ha a kiváltó ok autoimmun eredetű – és az esetek 90%-ában ez a helyzet –, a pajzsmirigyhormon pótlása semmit nem kezd az autoimmun folyamatot előidéző tényezőkkel, ami így lassanként tovább pusztítja a pajzsmirigyet. Az autoimmun pajzsmirigybetegség egyik legfőbb kiváltó oka egyébként a gluténban található gabonafehérje, a gliadin, melynek szerkezete hasonlít a pajzsmirigy sejtjeinek szerkezetéhez, így amikor a glutén átjut a szivárgó bélfalon, a gliadin megsemmisítésére aktiválódott immunrendszer később a pajzsmirigy sejtjeit is támadni kezdi.

Pajzsmirigy-túlműködés

A pajzsmirigy túlműködését szintén autoimmun folyamat idézi elő, melynek során a vérben megjelenő TSH receptor elleni antitestek a pajzsmirigyet fokozott hormontermelésre késztetik. A betegséget Graves-Basedow kórnak is nevezik, mivel Robert James Graves ír orvos írta le először 1835-ben, míg az ún. „merseburgi triász”-t a német Carl Adolph von Basedow jegyezte le 1840-ben, mint a pajzsmirigy-túlműködésre jellemző tünetegyüttest:

1. a pajzsmirigy megnagyobbodása
2. szapora szívverés
3. kidülledt szemek

A túlműködő pajzsmirigy egyéb jellegzetes tünetei közé tartozik a felgyorsult keringés következtében kialakuló magas vérnyomás és szívpanaszok, a megnagyobbodott pajzsmirigy miatti nehézlégzés, a meleg és nyirkos bőr, a töredező haj és a hajhullás. A betegség az emésztőrendszerre is kihat, a növekvő étvágy ellenére jelentős a súlyveszteség, valamint a fokozott bélmozgás következtében gyakori a hasmenés. Az idegrendszeri tünetek közé sorolható az ingerlékenység, az álmatlanság és a koncentrációs problémák. Ezen kívül túlműködés esetén is előfordulhatnak menstruációs zavarok, illetve libidócsökkenés.

A gyógyszeres kezelés mellett a pajzsmirigy-túlműködés általános kezelési módszerei még a radioaktív jód és a műtét, azonban mindkét kezelés lehetséges mellékhatása a visszafordíthatatlan, életre szóló pajzsmirigy-alulműködés, így érdemes alternatív megoldásokban is gondolkodni, mint például az életmódváltás. Azonnali radikális beavatkozás helyett először az autoimmun folyamatot kellene leállítani a megfelelő étrenddel, és drasztikus beavatkozásokhoz csak utolsó lehetőségként kéne folyamodni.

Autoimmun pajzsmirigybetegség és glutén

Az autoimmun betegségek kialakulásának egyik útja, hogy bizonyos élelmi anyagok hatására a bél áteresztővé válik, melyen át olyan fehérjék jutnak be a keringésbe, amelyek hasonlítanak saját sejtjeink valamelyikéhez, és az aktiválódó immunrendszer mind az idegen fehérjét, mind a hozzá hasonlatos saját fehérjét támadni kezdi. Az egyik ilyen autoimmun folyamatokat provokáló élelmi anyag a glutén, melynek pajzsmirigybetegségben játszott szerepét alátámasztja, hogy pajzsmirigybetegek jelentős arányában kimutathatóak gluténellenes antitestek. Az autoimmun pajzsmirigybetegség kialakulásában a gluténérzékenységnek tehát igen nagy szerepe van, ám a bél áteresztővé válásával számos egyéb idegen fehérje is bejut a keringésbe, mely provokálhatja az immunrendszert. A paleolit táplálkozás autoimmun pajzsmirigybetegségben igencsak ajánlott, mivel úgy tűnik, hogy a provokáló élelmi anyagok étrendből való kivonásával a betegség visszafordítható, vagy legalábbis mérsékelhető. A javuláshoz az optimális étrenden kívül nagyon fontos a megfelelő D-vitaminellátottság is.

Autoimmun pajzsmirigybetegség és D-vitamin

A D-vitamin mindegyik autoimmun betegségben fontos szerepet tölt be: hiánya fokozza a kialakulás kockázatát, magas szintje pedig védőhatással bír a betegséggel szemben, illetve kedvezően befolyásolja annak folyamatát. Számos vizsgálat igazolta, hogy a D-vitamin hasznosulását nagymértékben befolyásolja a D-vitamin-receptor típusa és a D-vitamint szállító fehérje kötési képessége, ami kapcsolatot mutat az autoimmun betegségek, így a pajzsmirigy betegség kialakulásával is. Az ilyen betegségben szenvedőknek tehát fokozottan oda kell figyelniük a megfelelő D-vitaminbevitelre – tanácsos például a D-vitaminban gazdag tőkehalmáj olaj rendszeres fogyasztása.

A pajzsmirigybeteg étrendje

Pajzsmirigy-alulműködés esetén kifejezetten ajánlott a SZELÉN, mely legnagyobb mennyiségben a brazil dióban, a tenger gyümölcseiben és állati belsőségekben található, valamint jó forrásai még a szárnyasok és a vörös húsok, a vaj, a citrusfélék, az avokádó, a hagyma és a paradicsom is. Emellett fontos még a CINK (tökmag, szardínia, osztriga, kagylófélék, tojássárgája) és – amennyiben nem autoimmun eredetű az alulműködés – a JÓD (tőkehal, lazac, hering, spenót). Ezzel szemben pajzsmirigyműködést gátló hatása miatt mindenáron kerülendő a szója – mely ráadásul egyre több feldolgozott élelmiszerben van jelen –, valamint ugyanezen oknál fogva nem ajánlott a földimogyoró, a brokkoli, a karfiol, a fejes- és kelkáposzta, a köles, a fehérrépa, a retek, a repce és a manióka sem.

Pajzsmirigy-túlműködés esetén előtérbe kell helyezni azoknak az ételeknek a fogyasztását, melyekben sok A-VITAMIN és ß-KAROTIN (édesburgonya, sárgarépa, sütőtök, paradicsom, pirospaprika) található, ezek ugyanis szabályozzák a pajzsmirigy helyes működését. A népgyógyászat szerint a citromfű rendszeres fogyasztása is csökkenti a túltermelésből adódó idegességet. Mivel az alapanyagcserét fokozzák a húsok, így azokból kevesebbet szabad enni, és ugyanezen okokból egyáltalán nem javasolt a kávé, a fekete tea és az alkoholos italok, valamint a fűszeres ételek fogyasztása. Fontos odafigyelni arra, hogy autoimmun eredetű túlműködés esetén a magas jódtartalmú ételek fogyasztása gyakran inkább árt, mint használ, ezért ebben az esetben az ilyen élelmiszerek fogyasztása kerülendő (pld. tojássárgája, tejtermékek, tengeri halak, szójatermékek).

Akár alul-, akár túlműködik a pajzsmirigy, fontos a C- és az E-VITAMIN, valamint a B-VITAMIN tartalmú élelmiszerek, továbbá a bélműködést javító fermentált éltelek és a D-VITAMINban gazdag csukamájolaj fogyasztása. Pajzsmirigybetegségben kimondottan javasolt a kókuszolaj fogyasztása is, mivel a túlműködő pajzsmirigyet csillapítja, az alulműködő pajzsmirigy hormontermelését pedig az anyagcsere működésének fokozásán keresztül serkenti. Hasonló hatással bír a kiváló antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező kurkuma is.

Miért jó a paleo?

Összefoglalva, hogy miért javul a pajzsmirigybetegség a paleolit táplálkozás és életmód hatására:

•  A paleolit táplálkozás nem ajánlja olyan élelmi anyagok fogyasztását (pld. glutént tartalmazó gabonafélék, lektineket tartalmazó hüvelyesek, szaponinokat tartalmazó burgonyafélék), melyek a bél áteresztővé tételével autoimmun folyamatokat provokálhatnak
•  A paleolit táplálkozás nem javasolja a gabonafélék fogyasztását, így fennálló gluténérzékenység esetén megszűnhetnek az autoimmun folyamatok
•  Az elegendő napon tartózkodás és a megfelelő D-vitaminellátottság ugyancsak gátolja az autoimmun folyamatokat

Forrás:
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei. Jaffa Kiadó, Budapest, 2011.