- Pár szó a daganatos betegségekről
- A genetika és a környezeti hatások szerepe a rákban
- A rák története
- Elhízás és a rák
- Omega-3 és a rák
- D-vitamin és a rák
- A rák megelőzése
- Rákos beteg táplálkozása
- Miért jó a paleo a rák ellen?
Pár szó a daganatos betegségekről
Magyarországon ma a daganatos megbetegedésekből eredő halálesetek az összhalálozás 27%-át teszik ki. A ráknak rengeteg okát ismerjük, a rákkeltő anyagoktól kezdve a genetikai tényezőkön és a különféle sugárzásokon át egészen a lelki hatásokig. Ha azonban megvizsgáljuk azt a tényt, hogy a rák a természeti népek körében gyakorlatilag ismeretlen, valamint hogy nyugaton még a 19. század végén is viszonylag ritka betegségnek számított, és csak a 20. század során kezdett meredeken emelkedni a betegek száma, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a megváltozott táplálkozásnak és életmódnak nagy szerepe volt a betegség elterjedésében.
I. A genetika szerepe a rákban
A kutatások a rákos megbetegedések kapcsán gyakran hivatkoznak örökletes hajlamra. Az 1990-es években felfedezett BRCA1 és 2 géneket napjainkban az öröklődő mellrák genetikai hordozóinak tekintik, mivel a családi halmozódást mutató mell- és petefészekrákok 40%-ában megtalálhatók. Azonban e géneket őseink is hordozták, ennek ellenére a rák nagyon ritka volt a körükben, ahogy a természeti népek körében is, ráadásul ezek a gének szabályozzák a mellszövetben a sejtek osztódását, a DNS replikálódását, valamint a vírusokra adott választ. Következésképpen ezek a gének a nyugati táplálkozás és a mozgásszegény életmód következtében válnak rákkockázattá. Egy kutatás például kimutatta, hogy a D-vitamin a BRCA1-gén szabályozója, tehát a D-vitaminhiány – mely naptól eltávolodott életmódunk következménye – szoros kapcsolatban áll a mellrák kialakulásával. A mellrákellenes kampányokban mindig a rendszeres szűrésre buzdítanak, aminek a valóban életmentő műtétek mellett számos szükségtelen mellamputáció a következménye, ugyanakkor soha nem említik a D-vitamint, mint az egyik leghatékonyabb megelőzési módot.
II. A környezeti hatások szerepe a rákban
A rák elterjedésének okaként gyakran említik azt is, hogy a 20. század során rengeteg korábban ismeretlen potenciálisan rákkeltő anyaggal kerültünk mindennapi érintkezésbe. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy vannak olyan tényezők, amelyek megteremtik a rák kialakulásának lehetőségét, és vannak olyan tényezők, amelyek lehetővé teszik, hogy a rák valóban kifejlődjön. A rák kialakulásáért az egészséges sejtek mutációja a felelős, azonban a szervezet védelmi rendszere természeti környezetben elejét veszi a mutáns sejtek elszaporodásának. Ezek a rákos sejtek bizonyos feltételek között képesek csak korlátlanul szaporodni, mely feltételeket a 20. század során megváltozott táplálkozás (folyamatosan magas inzulinszint) és megváltozott életmód (D-vitamin- és mozgáshiány), valamint az ipari környezet (rákkeltő anyagok) együttesen teremtett meg. A környezeti hatásokkal szemben sajnos csak részben tudunk védekezni, táplálkozási szokásainkat és életmódunkat azonban mi választjuk.
A rák története
A rák a legtöbb civilizációs betegséggel szemben nem új keletű jelenség, hiszen már az őskori leletek is utalnak rá, gyakorisága azonban csak a 19. század vége felé ugrott meg. Ez az idő egybeesik azzal, amikor az élelmiszeripar újításai miatt egyre olcsóbbá kezdett válni a finomított liszt és cukor. Napjainkban pedig minden negyedik ember rákban hal meg. A 20. század során a rákkal összefüggésben két folyamat figyelhető meg: az egyik, hogy egyre többen kezdtek városokban lakni és dolgozni, tehát egyre kevesebb napfény érte őket, a másik pedig a túlsúlyos és elhízott emberek egyre növekvő aránya.
Elhízás és a rák
Egy követéses vizsgálat eredményei szerint az elhízással arányosan növekszik a rákos halálozás kockázata. Ennek oka a túlsúly következtében kialakuló magas inzulin- és vércukorszint. Az elhízás-járványt az egyre nagyobb arányban fogyasztott finomított szénhidrátok (gabonafélék, burgonya, cukor, fruktóz stb.) okozzák, mivel a vércukorszint gyors megugrását eredményezik. Otto Warburg pedig már az 1920-as években bizonyította, hogy a rákos sejtek lényegesen több cukrot vesznek fel, mint a normál sejtek.
I. Inzulin
Mivel a sejtek számára az inzulin teszi lehetővé a cukorfelvételt, így logikus, hogy a magas inzulinszint kedvez a ráksejtek növekedésének. Míg elhízás során a normál sejtekben fokozatosan egyre nagyobb inzulinrezisztencia alakul ki az állandóan magas inzulinszint következtében, addig a ráksejtek nem válnak rezisztenssé az inzulinnal szemben. Ez azt is jelenti, hogy a normál sejtek cukorfelvétellel szembeni ellenállása a ráksejtek jobb cukorellátását eredményezi. Ráadásul az inzulinrezisztenciát maguk a rákos daganatok is előidézhetik, hogy még kedvezőbb feltételeket teremtsenek szaporodásukhoz. Az elhízást és annak minden következményét a cukoranyagcserére a magas glikémiás indexű (GI) és glikémiás telítettségű (GL) ételek túlzott fogyasztása okozza. Az inzulinrezisztencia és a magas inzulinszint a 2-es típusú cukorbetegség ismert tünetei, így nem meglepő, hogy a fennálló 2-es típusú cukorbetegség jelentősen megnöveli a rák kialakulásának kockázat.
II. Inzulinszerű növekedési faktor
A szervezetben különféle növekedési faktorok is termelődnek, amelyek normál mennyiségben az osztódó sejtek növekedését szabályozzák, túlműködés esetén viszont a sejtek mértéktelen szaporodását serkentik. Az inzulinszerű növekedési faktor (IGF) fontos szerepet tölt be a fejlődésben, illetve a folyamatosan szabályozott módon növekvő szövetek regenerálódásában. A mértéktelen szénhidrátfogyasztás következtében kialakuló magas inzulinszint magas aktív IGF-szintet hoz létre, és mivel az IGF válogatás nélkül serkenti a normál és rákos sejtek szaporodását, túl magas szintje jelentős szerepet játszik a mellrák, a prosztatarák, a vastagbélrák, a tüdőrák és más rákok kialakulásában. Jól látható tehát, hogy a legtöbb daganatos betegség a túlzott szénhidrátbevitellel kapcsolatos anyagcsere- és hormonális változások eredménye. Ez azt jelenti, hogy megfelelő étrenddel a rákos megbetegedések jelentős hányada megelőzhető lenne.
III. Gyulladásfaktorok
Már a 19. században felfigyeltek arra, hogy igen sok krónikus gyulladásos betegség torkollik rákba, napjainkban pedig vizsgálatok is alátámasztották, hogy a gyulladás fokozza a tumor növekedését. Az elhízás következtében kialakuló viszcerális vagy zsigeri (azaz belső szervek körül lerakódott) zsír hormonális szervként működik, és számos gyulladásfaktort bocsát ki, tehát az elhízás ezúton is fokozza a rákkockázatot. A C-reaktív fehérje a rendszerszintű gyulladás egyik fontos jelzője, normál szintjének 5 mg/l alatt kell lennie. Rákbetegeknél a C-reaktív fehérje magas szintjét az egyik legrosszabb prognózisnak tekintik. Mindez rávilágít arra, hogy nem csupán a tumort, hanem a szervezetszintű gyulladást is kezelni kell. A gyulladás java része pedig az elhízásból, a mozgásszegény életmódból és az omega-6 zsírsavakban bővelkedő táplálkozási szokásokból ered.
Omega-3 és a rák
Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint minél több halat fogyasztanak egy országban, annál ritkább a rák gyakorisága, azonban a nyugati táplálkozásra áttért népcsoportok, mint például a japánok vagy az eszkimók körében ugyanúgy megnőtt az addig alacsony rákarány. Sok vizsgálat foglalkozik azzal, miért is hat az omega-3 a rák ellen. A normál sejtek ráksejtté alakulásában meghatározó az ún. átírási folyamat szabályozottsága. Mivel az omega-3 ezt az átírási folyamatot szabályozza, hiányában ez a folyamat könnyen elszabadulhat. Ezen kívül az omega-3 rákellenes hatása többek között annak is köszönhető, hogy számos ráktípusban (pld. mell-, vastagbél-, prosztata-, máj-, nyirok-, hasnyálmirigyrákban, illetve leukémiában) serkenti specifikusan a ráksejtek elhalását. Az omega-3 másik fontos hatása, hogy több mechanizmuson keresztül gátolja a gyulladást. Az omega-3 azonban nem gyógyszer és nem is táplálékkiegészítő, hanem egy olyan zsírfajta, amely központi szerepet játszik a szervezet megfelelő működésében.
D-vitamin és a rák
Mi sem jelzi jobban, hogy a napsütés mennyire természetes része életünknek, mint hogy szervezetünk egy létfontosságú hormonjának, a D-vitaminnak a termelődéséhez UV sugárzásra van szükség. A 19. század végétől azonban az ipar fejlődése és a városiasodás mindinkább eltávolított minket természetes életközegünktől, aminek következtében egyre kevesebb napsütés ér bennünket. Vizsgálatok szerint a napsugárzás védőhatású a belső szervi rákkal szemben, melyet alátámaszt, hogy a napsütötte vidéken élő népek körében jóval alacsonyabb a rákarány. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a bőrrákkal. A válasz pedig az, hogy ugyan a leégésekkel járó alkalmi napozások fokozzák a kockázatot, ám a rendszeres napon tartózkodás véd a bőrrák ellen. Mindez azt mutatja, hogy a D-vitaminhiány fokozott rákkockázatot jelent.
A D-vitamin rákellenes hatása több mechanizmuson keresztül valósul meg. Az aktív D-vitamin gátolja a rákos sejtek szaporodását, és ugyanakkor serkenti a rosszindulatú daganatsejtek pusztulását. Egy másik fontos hatása, hogy serkenti a sejtek differenciálódási folyamatát, azaz csökkenti a rákos sejtek kialakulásának esélyét. A D-vitamin ezenkívül szabályozza a nemi hormonok (ösztrogén és tesztoszteron) sejtnövekedést serkentő hatását is. Mint korábban előkerült, a gyulladás fontos szerepet játszik a rák kifejlődésében, azonban a D-vitamin szabályozza a gyulladáskeltő faktorok hatását is. A D-vitaminszint szezonális változását mutatja, hogy a nyáron diagnosztizált rákok esetén 50-100%-kal jobb a túlélési esély a télen diagnosztizáltakhoz képest.
A D-vitamin a bőrben szintetizálódik, és a szervezetben a májban illetve a vesében aktiválódik, majd utána különböző receptorokon keresztül kötődik a sejtekhez. Ezért a gyengébb D-vitaminmegkötő képességű receptorral rendelkező személyekre rákkockázat szempontjából többszörös rizikót jelent az alacsony D-vitaminszint. A test gyakran osztódó sejteket tartalmazó szövetei (pld. mell, prosztata, vastagbél, méh, petefészek, méhnyak), melyek hajlamosabbak elrákosodni, maguk is képesek inaktív D-vitaminból aktív D-vitamint szintetizálni.
Mennyi tehát az ideális D-vitaminszint? Napsütötte vidéken élő emberekben a D-vitamin szintje a vérben 50 és 90 ng/ml között mozog. Ha ezt tekintjük ideálisnak, akkor télen napi 5-10 000 NE D-vitamint kellene szednünk, de ha mindenki csak napi 2000 NE D-vitaminhoz juthatna, már 25%-kal csökkenne a rákos halálozások aránya. A D-vitamin nagy dózisú szedése már kialakult rák esetén is jelentősen javíthatná a prognózist.
A rák megelőzése
A nyugati táplálkozásban a felhasznált energiához képest bevitt többletenergia aktiválja többek közt az inzulin- és az IGF-rendszert, amely aztán sejtburjánzáshoz vezet. Nem meglepő tehát, hogy a kalóriacsökkentett táplálkozás az egyik leghatásosabb védelmet jelenti a rákkal szemben. A megoldás, hogy a fogyasztást a szükséges szintre kell szállítani. A paleolit táplálkozás révén a szervezet jóval kevesebb kalóriát vesz fel, így koplalás nélkül lehet fogyni.
A paleolit táplálkozás nem véd a rákkal szemben, hanem nem okoz rákot. A nyugati emberek elhízottak, gyorsan felszívódó szénhidrátokat, növényi olajakat fogyasztanak, mozgásszegény életmódot folytatnak, és nem napoznak. Ez az oka a ráknak. Meg persze a dohányzás. A paleo lényege, hogy ettől az étrendtől nemigen lehet elhízni, alacsony marad az ember vércukor-, inzulin- és általános gyulladásszintje, azaz alacsony lesz azoknak a fehérjéknek a szintje is, amelyek elősegítik a sejtek határtalan burjánzását. A napozástól elég magas lesz a szervezet D-vitaminszintje ahhoz, hogy képes legyen szabályozni a sejtosztódást. Az elfogyasztott omega-3 pedig szabályozza a gyulladásos folyamatokat. Ezek a rák nélküli élet legfőbb titkai.
Rákos beteg táplálkozása
Mint láthattuk, a daganatok kialakulást jelentősen befolyásolja a fokozott táplálékfelvétel, a mozgáshiány és az elhízás. Ha a táplálkozás oldaláról közelítjük meg a kérdést, az alaptétel az, hogy a ráksejtek cukorból élnek, és minden olyan tényező, ami összefügg a magas vércukor- és inzulinszinttel, az serkenti a daganatok növekedését. Mivel a paleolit táplálkozás garantáltan csökkenti az átlagos vércukor- és inzulinszintet, az erre való áttérés feltétlenül pozitív hatású a daganatos betegek számára. A D-vitamint kezdetben nagy dózisban érdemes szedni (10 000 NE), ami pedig az omega-3-at illeti, minél több, annál jobb. Ezenkívül érdemes nagy dózisban C-vitamint is szedni (4000 mg). Az agresszíven növekedő daganatok, illetve az áttétek esetén a paleo étrenden szigorítani kell.
I. Kalóriacsökkentett étrend
A kalóriacsökkentett táplálkozás rákellenes hatását számos közvetett adat igazolja. Hagyományosan alacsony rákgyakoriságú népek körében jelentősen megnövekedett a mellrák, a prosztatarák és a vastagbélrák előfordulása a nyugati étrendre való áttérés következtében. Ezen kívül vizsgálatok bizonyították, hogy a kalóriacsökkentett étrenden élő állatok ellenállóbbá váltak a rákkeltő anyagokkal és a beültetett ráksejtekkel szemben. Fontos leszögezni, hogy a jól tervezett kalóriacsökkentett táplálkozás nem jelent alultápláltságot, hiszen minden ásványi és vitaminszükségletet kielégít. Érdemes továbbá némileg a fehérjebevitelt is korlátozni, hiszen a rákos sejteknek a cukron kívül aminosavakra is szükségük van. Ezt azonban nem szabad túlzásba vinni, mert akkor a szervezet a saját izomzatát kezdi lebontani.
II. Ketogén étrend
A ketogén étrend lényege: sok zsír, megfelelő mennyiségű fehérje, kevés szénhidrát. Célja, hogy az éhezés okozta anyagcsere-folyamatokat utánozzuk – éhezés nélkül. A kalóriaszükséglet 90%-át zsírból kell fedezni, fehérjéből testsúly-kilogrammonként legalább 1 gramm szükséges, valamint a zsír-fehérje aránynak 4:1-nek kell lennie. A szénhidrát mennyisége minimális, legfeljebb napi 20 gramm – ami egész napra elosztva zöldségben nem is kis mennyiség, mivel a zöldségek szénhidráttartalma igen alacsony. A ketogén diétával kapcsolatban néhány tévhit eloszlatására:
• A ketogén diéta NEM a diabéteszben megfigyelhető veszélyes ketoacidózist idézi elő, hanem egy ketózisnak nevezett túlélési mechanizmust, mely éhezés miatt vagy szénhidrát hiányában alakul ki. Ilyenkor a szervezet a cukorraktárakat kezdi kiüríteni, ez a tartaléka azonban 12-14 óra alatt elfogy. Ekkor először az izmok bontásának lát neki, ám hamarosan átáll a zsírok felhasználására. A diabetikus ketoacidózis nem ez, hanem inzulin hiányában kialakuló metabolikus folyamat.
• A ketogén étrend NEM káros az agy energiaellátására. A zsírok bontásakor keletkező ketontesteket az izomzat és az agy is fel tudja használni cukor helyett az energiaellátása biztosítására.
• A ketogén étrend NEM veszélyes a csecsemőkre és gyerekekre. A ketogén étrendet újszülötteknél is sikerrel alkalmazzák velük született epilepszia miatt. Ugyanakkor a ketogén étrenden tartott gyerekek lassabban növekednek.
• A ketogén étrend NEM vezet elhízáshoz, mivel az elhízást a szénhidrátok, nem pedig a zsírok okozzák. Ettől függetlenül átmenetileg 20%-kal megemelkedhet a vér zsírszintje, ez azonban hamarosan normalizálódik.
A tumorok azért nem bírják a ketogén táplálkozást, mert genetikailag hibás sejtjeik nem tudnak megfelelően alkalmazkodni a megváltozott mikrokörnyezethez, és nem képesek a cukorról átállni a ketontestek felhasználására. Különösen igaz ez a cukorérzékeny agysejtekből kialakuló agydaganatokra. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a táplálkozás csak az egyik támadáspont a daganatokkal szemben – a másik az immunrendszer, a harmadik a különféle orvosi gyógymódok.
Miért jó a paleo?
Összefoglalva, hogy miért javul a rák a paleolit táplálkozás és életmód hatására:
• A paleolit táplálkozás révén a szervezet jóval kevesebb kalóriát vesz fel, az elhízás elkerülésének köszönhetően pedig alacsony lesz azoknak a fehérjéknek a szintje, amelyek elősegítik a sejtek határtalan burjánzását
• A paleolit táplálkozás nem ajánlja a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztását (pld. cukor, gabonafélék, burgonya), melyek a vércukor- és inzulinszintet hirtelen megugrását okozzák, ami hosszú távon az elhízás és a daganatos betegségek egyik kiváltó oka
• A paleolit táplálkozásnak része az omega-3-tartalmú ételek (pld. halak, kagylók, lenmag) fogyasztása, mely gyulladáscsökkentő hatása révén szabályozza a gyulladásos folyamatokat.
• Az elegendő napon tartózkodás és a megfelelő D-vitaminellátottság hatására a szervezet képes lesz szabályozni a sejtosztódást
Forrás:
Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei. Jaffa Kiadó, Budapest, 2011.