„Mértékkel mindent szabad… egy kevés nem fog megártani… de hiszen a cukor üzemanyag az agy számára!” És még sorolhatnám a cukorfogyasztás igazolásául vagy inkább mentségéül felhozott érveket. Kérdés marad azonban, hogy valóban szükséges-e cukrot fogyasztani, és ha igen, milyen mennyiségben. Első körben máris kijelenthetjük, hogy a finomított cukrot bizony jó messziről el kellene kerülnie mindenkinek… Olvass tovább >>
Egy korábbi bejegyzésben már volt róla szó, hogy az olajos magvak és diófélék bizony a paleo feketebárányai. Ezen írás keretében alaposan kiveséztem a dióféléket, most pedig bizony a magféléken van a sor. Ha kíváncsi vagy, hogy van-e valóságalapja a chia mag felkapottságának, ha valaha is töprengtél azon, hogy a lenmag alfa-linolénsav tartalma vajon megfelelő omega-3 forrás-e, ha egykor nagy tökmag- és/vagy szotyolamajszoló voltál, erre tessék… Olvass tovább >>
Az olajos magvak és a diófélék a paleo élelmiszerek feketebárányai… Mik is tartoznak tulajdonképpen a diófélék közé? A számtalan nyitvatermő, csonthéjas gyümölcs és dióbőrbe bújt hüvelyes (a.k.a földimogyoró) között bizony legény legyen a talpán, aki kiigazodik. Aztán ott van még a fitátok kérdése is. Hiszen az olajos magvaknak – bár tápanyagban gazdagok – nem elhanyagolható a fitáttartalmuk sem, ami ugyebár gátolja az ásványi anyagok felszívódását… Olvass tovább >>
A média napi szinten bombáz minket a multik szuperegészséges (khm… *) gabonatermékeivel: ezerféle gabonapehely, rizspehely, rozspehely zabpehely, puffasztott termék, müzli, ropogtatnivaló, keksz, fánk, sütemény szlogenje csendül fel a fülünkben… Kihagytam volna valamit? Mi az hogy! Annyi mindent, ami egy szupermarket teljes részlegét ki tudná még tölteni… illetve általában ki is tölti. Bizony, a gabonafélék fogyasztása mélyen bele van vésődve a nyugati ember tudatába… Olvass tovább >>
